Egyszer volt egy ember...
Aki nagyon szerette a fiát...
Az ember hídmesterként dolgozott a vasútnál...
A fia szerette nézni a vonatokat...
És az embereket,akik utaztak rajta...
Az embereket,akik magányosak...
Mérgesek...
Önzők...
Sebzettek...
És függők...
Egy tragikus tévedés...
Az édesapa meghúzta a kart,amivel felemelte a hidat,miközben jött a vonat...
A kisfia mindezt látván,segíteni próbált,de a híd alá esett...
A férfi borzalmas választás elé állt...
Mindenki meghal a vonaton...
Vagy meghúzza a kart...
És a fiát összezúzza a híd...
A szíve szakadt bele,de az utóbbit választotta...
...A mindenkit Megmentő...
A Legdrágább áldozat kellett...
MERT ÚGY SZERETTE ISTEN E VILÁGOT,
HOGY AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁT ADTA,
HOGY HA VALAKI HISZ BENNE,
EL NE VESSZEN,
HANEM ÖRÖK ÉLETE LEGYEN.